Duatlon OB 2012 - Nagykanizsa

Ezt a versenyt már jó előre kinéztem, mégiscsak a szülővárosomról van szó, illett indulni. A nagy logisztika most nem a bringa és futófelszerelés összekészítése és csomagolása volt, hanem a babaholmik és egyéb "apró" dolgok összekészítése jelentette a feladatot. Szombat este érkeztünk meg, majd egy rövid éjszaka után mentem is ki a versenyközpontba. Bedepózás, bemelegítés, beremegés... Ugyanis a mezőny láttán világos lett, hogy nem kocogós iram lesz a menet! A pálya egy volt laktanya területén került kijelölésre, 4 kör futás (10 km) után 7 kör bringa (38 km), majd 2 kör futás (5 km) a végén. A bringapálya tükörsima aszfalt, teljes útzárral. Egyedül a depó volt kicsit problémás, hosszú folyosón kellett be és kifutni, ráadásul szint is volt benne jócskán.

A rajt után egyből felküldtük a pulzust, ment mindenki, ahogy bírt.

A körök gyorsan pörögtek, sikerült is összehozni egy 10 km-es PB-t az alábbi részidőkkel:

Sajnos az utolsó körben meg kellett állnom cipőfűzőt kötni, de ez csak pár másodperc lehetett. A depó után irány a "T" alakú körpálya:

Egy körben volt 3 db fordító és 2 db 90 fokos kanyar.

Na meg emelkedő és lejtő szembeszéllel, Kis Gyula szerint orkánnal. A zivatarnak csak a széléből kaptunk az utolsó 2 körben, de ez még jól is esett. A körök gyorsan pörögtek, a végén azért már éreztem a lábaimat, ez meg is látszik kicsit az utolsó körök részidején:

Az utolsó párszáz méter pörgetése után irány a depó, ahol egy lassú váltás után lehetett ismét kirongyolni a futópályára. Az első kör végén elkezdtem érezni a vádlimat, majd a 3. kilométernél úgy beállt a lábam, hogy meg kellett állnom nyújtani! Utoljára ilyen komolyan 2 évvel ezelőtt Orfűn éltem át, még Ironman-en se volt ennyire durva a helyzet. Ennek mindenesetre nem örültem, volt is egy kis szenvedés, de azért mentem tisztességesen:

Végül 2 óra 23 perccel értem be, ami a tervezettnél egy kicsivel jobb lett. Amit csak tegnap tudtam meg, hogy csapatban harmadikok lettünk (Keszthelyi TRI SE), így utólag visszagondolva az eredményhirdetést kár volt kihagynunk:) Összességében egy jó rohanás volt, de azért ezek a gyors pályák annyira nem jönnek be, mint a hosszabb menetek. A célban fura volt, hogy nem csak Eszti várt már, hanem egy lelkes kis szurkoló is ott nézegetett:

Az idei programról pár szóban annyit, hogy pár héttel ezelőtt elindultam egy derepduatlonon is, de az (még) nem az én világom:

Most szombaton (talán) letekerem a velencei kiskarikát (68 km), majd jön egy PB kísérlet a keszthelyi félmaratonon, utána Balatonman 70.3 (idei főverseny) és a Nike félmaratonon egy PB-vel szeretném zárni az évet. Esetleg augusztus végén kinézek Podersdorfba egy féltáv erejéig. Egy-két "dolog" még becsúszhat ezek mellé, de ez az év ennyit bír. A blog pedig - úgy tűnik - idén átalakul versenybeszámolós irománnyá. 

Hajrá!