Az idei utolsó maraton

Vasárnap reggel kinézek az ablakon és örömmel látom, hogy elállt az eső. Kezdenek alakulni a dolgok - gondolom - majd gyors reggeli és irány a belváros. Nem volt kedvem ma futkározni a városban órákon keresztül, de mivel már neveztem és számítanak rám, így menni kell. Őszintén szólva az IM óta csak átesek a versenyeken. Volt egy félmaraton, egy triatlon VB és most itt állok a rajtnál, de külön egyikre sem készültem. Idén az IM volt a fő dolog, az kipipálva, így a többi csak amolyan dzsembori. 

A startpisztoly eldördülése után még gyorsan átgondolom a mai tervet: az első 12,2 km egy órán belül, ott már vár a 30 km-es társ, utána futunk egy 3 órás 30 kilit és mindketten rekordot döntünk: Ő élete leghosszabb teljesített távját, én meg egy PB-t szeretnék ma letudni. És nem mellesleg jól érezzük magunkat! Az első kilométerek után megnyugodva látom, hogy szépen haladok 5 percen belüli ezrekkel, így a 10 km környékén (miután észrevettem magam előtt a 3:30-as iramfutót) már vissza is kell vennem, hogy ne érjek a megbeszélt időpont előtt a 30 km rajtjához. Itt találkozok Tepóval és Ábellel, akik az időjárás viszontagságai ellenére kitartóan szurkolnak. Még egy kisdolog is belefér 12,2 km előtt, majd észreveszem a barátomat, aki közli, hogy nem engedik elrajtolni, menjek csak, majd pár perc múlva indul. Na, ez igazán érdekes szitu, hiszen miatta vagyok itt, de az eső miatt megállni mégse fogok, így erőteljes tempóvesztés mellett, 6 percen kívüli km-ekkel haladok tovább. A következő frissítőállomáson majd megvárom, amit pár km múlva el is érek. Itt szépen kiállok a járdára, eszek, iszok, majd egy szimpatikus apukával beszédbe elegyedek, aki a fiát várja. Megnyugtatom, hogy az eső ellenére nem lesz semmi baja a gyerkőcnek, mesélek az idei versenyeimről, majd egyszer csak feltűnik a barátom, így gyors köszönés után elkezdjük a közös menetelést. Itt már kissé rosszabb az idő, de mindegy, amíg le nem tudjuk a távot, addig úgyis ázunk, így érdemes sietni... Gyorsan kiszámoljuk, hogy a nem tervezett probléma miatt milyen kiliket kell futnunk, hogy elérjük a saját célunkat és legrosszabb esetben is 5:45-ös iramban kell tovább haladnunk. Az Árpád híd környéki fordító után a hátszelet kihasználva nekiindulunk, a félmaratont jelző kaput én 1:53-as időnél hagyom el. Szuper, így 6 perces kilikkel 4 órán belül jövök, ez pedig mindenképpen jó lesz. Miután elfutunk az összes híd alatt, Lágymányosnál fordulunk és beiktatunk egy 2 perces cipőtalpkorrekciót: barátom cipőt levesz, betét igazít, cipőt visszavesz, újrafűz, köt, igazít.... Addig én eszek, iszok, elkezdem a gélezést. Újult erővel indulunk a szembeszélben, ami tudjuk, hogy egészen a pesti oldal Margit-szigetnél lévő fordítóig elkísér bennünket. Időközben elkezdem érezni a lábaimat, a görcs előjelei mutatkoznak, viszont Mg nincs nálam. Emiatt kissé óvatosabb tempót veszünk fel, de még így is időn belül megyünk. A parlament környékén kicsit alábbhagy az erő, de Tepó ismét feltűnik és biztat, valamint barátom száját elhagyja a kulcsmondat: nyomjad IRONMAN! Lehet erre nem megindulni? Gél benyom, víz letol, görcs elfelejt és hajrá az utolsó kilométerekre. Közben a várva várt kóla annyira nem segít, mert esővízzel áztatva nem ugyanaz a feeling, de letolok egyet a bécsi maraton emlékére. Itt újra egy talpbetétigazítás lenne baráti oldalról, de inkább kiszereli a cipőből és enélkül megy tovább. A kis szünet után a felüljárónál óvatosan megyünk felfelé, Sarolta köszöntését követően pedig megjön a FLOW! Innentől kezdve kizárólag előzünk, nagyon hamar eltelik az utolsó szakasz és örömmel száguldunk be a célba, ki-ki a maga folyosóján.

A bécsi maratonom nem volt tökéletes pár hiba miatt, így a 4:29:59-es ottani idő kicsit irreális volt. Ennél nyilván jobbat akartam menni vasárnap, ami sikerült is, hiszen 3:55:53 lett a pályán töltött idő, ami 34 perc javítást jelent. Lehet ez még jobb? Igen, lesz is, én úgy gondolom, hiszen percek mentek el várakozásra, cipőigazításra és azért a motiváció és felkészülés se nevezhető optimálisnak. És elsősorban kísérő voltam, persze most vasárnap volt szerepcsere is, hiszen a fal minden maratonon ott van, nekem is kellett a biztatás és a segítség! De a lényeg megvolt, a célok ismételten elérve (nem is akárhogyan, ugye IM jelölt?) és most jöhet a pihenés.

PS: Májusi szeptemberi eső aranyat ér, de ha aranyat nem is, PB-t igen!