Iron-Fertő-Men

Szombat hajnalban a többi fanatikushoz hasonlóan én is elindultam Fertőrákos felé, hogy nagy durcásan részt vegyek Vasapu kezdeményezte ismerkedési dzsemborin. A táborba érve a szokásos jó ironhangulat fogadott, gyors ismerkedés a csak virtuális világból ismert ARCokkal, kivéve persze PécsiPetit, aki jó droid módjára elvitt pár humanoidot a kör előtt egy kis bemelegítésre. Aztán persze ők is visszaértek, lassan felszereltük a paripákat, bedepóztunk és kezdetét vette az eltervezett, egyenletes tókerülés ellentettje: savazós tempó, magas pulzus, hatalmas csatakiáltások, dudáló autósok. IG-vel hátulról szemléltük az eseményeket, de így is gyorsan elértük a határt, ahol egy teljesen más világ köszöntött ránk: türelmes autósok, szurkoló kávéházi vendégek, mosolygó benzinkutasok. Ilyen körülmények között öröm az edzés! A teljesítményeket eltekintve jó erős a csapat, Kombinatról nem nyilatkoznék, mert ő egy robot, mi többiek pedig előbb-utóbb azok leszünk, úgyhogy tessék gondolkozni a "Tigris" jelzőkön. Van akinek már meg is van... A helyiek által beharangozott szél is megtalált minket, meg pár emelkedő is alánk csúszott, de időközönként bevárták a szökevények a mezőnyt, így együtt értünk vissza Fertőrákosra, hogy újult erővel és vidáman futhassunk pár kilit. A depózás alatt röpködtek a poénok, remélem az IM alatt is együtt depózunk, mert akkor nem lesz unalmas:) A futás olyan Vasapusan sík volt, nagy részét már ismertem a pályának, de azért 110 kili bringa után minden másnak tűnik. Főleg, ha hegyi hajrá is van. Méghozzá felirattal fűszerezett hegyi hajrá... Ezután már csak a kilátóhoz mentünk, meg tettünk egy kis kört az erdőben, hogy ne érjünk vissza túl korán, de szerintem ezt senki se bánta, hiszen futni jöttünk, nem "zsuzsiskodni". A faluba visszaérve mindenki örült, de nem kellett volna: hátravolt még egy jó domb, amin a staff utasításai szerint hajrázni kellett. Mi az, hogy kellett, kötelező volt! 2 óra futás után aztán örömmel terültünk ki és vitattuk meg a tapasztalatokat, majd nekiállt a Chef a fenomenális vacsorához. Az este fakultatívan zajlott, ittunk-ettünk-ittunk, Vasapu és Kombinat vízleöntős performansza után Géptigrisünk megkapta a pólót, amiért Orfűre ment, majd Vasapu is megkapta a magáét. Az est hátralévő részében többnyire az alvás ellen küzdöttünk, de azért még így is ürültek a poharak és repkedtek a poénok. Mondjuk erőnk az annyi volt, mint egy náthás baktériumnak, talán emiatt se bírtunk elmenni a sátorig, hanem a parázshoz közel kerestünk menedéket. Vki meg a parázsban... Reggel mindenki olyan korán kelt, mintha hosszú edzésre menne, hallottam már olyan urbanlegendről, hogy éjszakai 30 kili, meg vasárnapi Muck, de szerintem ez nem igaz:)

Összességében egy hatalmas parti részese lehettem, külön köszönet Norbiéknak a szervezésért, a helyszínért, a pályákért, a feliratokért, öröm volt együtt lenni ennyi fanatikussal és jó volt megismerkedni az eddig még ismeretlen bajtársakkal. Minden jó volt, minden szép volt és a piros traktor is a helyén maradt. Ez a lényeg.