IronSün

Az Ironman óta eltelt időszakban nem jutott sok idő a blogra, így most egy rövid, képes összefoglaló következik az elmúlt másfél hónap történéseiről.

A versenyt követő 2 hétben nem mozogtam semmit:) Jól esett a pihenés, de a leállás vége felé már hiányzott a sport. A tervezett újrakezdés idején éppen nyaraltunk, idén egy osztrák-szlovén-horvát körutat ajándékoztunk magunknak és az első futás útközben, Ausztriában volt. Érdekes volt látni, hogy a sporthoz való hozzáállás, az erre fordított figyelem mennyire más, mint itthon. Grazban például a hotel külön brosúrát nyomtat a közelben található kiépített futóútvonalakról, így nem volt nehéz az útvonalválasztás:

Szlovénia felé természetesen megálltunk egy kis terepszemlére Klagenfurtban (ki tudja, mit hoz még a jövő?), ahol elég egyértelmű jeleket láttunk az aszfalton:

Azt nyilván mondanom se kell, hogy a tó körül végig bringaút van kiépítve, de nem ám amolyan huplis aszfalt! Ez látszott is a bringások számán, gyakorlatilag ugyanannyi keró volt úton, mint amennyi autóval találkoztunk menet közben. Ami még megdöbbentőbb volt, az az országúti gépek aránya. Nem is beszélve az időfutambringák számáról, amik a karbonkerekekkel simán a bicikliúton mennek.

Másnap hajnalban már Szlovéniában indultam kocogni, a bledi tó körül tekeregtem egyet, ahol fura mód nem a kutyák támadásától kellett tartani, hanem a hattyúk agresszív közeledésétől. Nem vicc!

Itt is jól kiépített futóösvények vannak, rengeteg sporttárssal lehetett reggel találkozni. A város egyébként nagy sportrendezvényeket is vendégül lát, az idei evezős VB pályái miatt már ki voltak jelölve a tavon, emellett a bledi féltáv, a Loveman előkészületeit is láttam:) A pár nap hegyi levegő után lementünk még a tengerpartra, ott is ért egy nagy meglepetés: külön alagutat szenteltek a futóknak és a bringásoknak Portorozban, hogy a városi forgalmat elkerülve, biztonságosan juthassanak át a közel fél kilométeres folyosón a város és a főút alatt a belső területekre:

Ezen a napon volt már egy erősebb edzés is, 33 fokban, délben 30%-os emelkedőn hangolódtam a hazatérés utáni keményebb edzésekre:

Az összes helyen látszott, hogy sokan mozognak, sokan futnak, bringáznak. Kicsit olyan érzésem volt, hogy minden hely olyan, mint nálunk a Margit-sziget.

A végére egy kis poén: Horvátországban futás közben találtam egy érdekes helyet, nem tudom, mennétek-e ilyen nevű vendéglátóipari egységbe:

Szeptembertől újra nekiálltam a kemény munkának és 1 hónapig ismét az Ironman felkészüléshez hasonlóan, komolyan edzek. Az ok: 3:40 alá be akarok menni a maratonon. Főleg futás van, inkább rövidebb, de nagy tempóval, ami kicsit furcsa volt az elején, de most már kezdem megszokni. Vasárnap bő egy hónap után azért elővettem a bringát is, kihasználva a jó időt, de idén már nem tekerek sokat.

Forza!